Nem gyakran utazom el, amolyan lokálpatrióta vagyok, vagy hogy is szokás ezt mondani. Hogyha mégis, az azért van, mert a munkám megkívánja, hogy egy másik városban tevékenykedjek hosszabb, vagy rövidebb ideig, de szerencsére ez nem megszokott. Nem kedvelem az új helyeket, és riaszt a gondolat, hogy messze vagyok a szeretteimtől, a családomtól, a barátaimtól, és a kis tacskómtól, Bogyótól. Télen azonban egy igen hatalmas pozitív csalódás ért.
Egy riport miatt kellett leutaznom egy kicsiny, Borsod-Abaúj-Zemplén megyei faluba, aminek direkt nem mondom a nevét, mert egyébként nem reklámozni akarom a helyet, már így is elég sok vendégük van, és pont azért jó az egész, mert kicsi. Nagyon otthonos, teljesen olyan volt ott lenni végig, mintha abba a házba születtem volna, teljesen a gyerekkoromat idézte. Meleg, friss kenyérillat volt, ami keveredett a mézes csipkebogyóteával. Az abrosz tipikus piros kockás volt, ami úgy terítette be a fa asztalt, mint ahogy egy mesekönyv erdei házikójának illusztrációján szokás látni. Az ágy is kényelmes volt, hatalmas dunna, puha szőnyegek, és meleg, barátságok színek fogadtak mindenhol. Az ablakban muskátli, a folyosón a komódon tulipán volt. Az egész házat egy nagymama korú, mindig mosolygós néni, és a fiatal, nagyon vidám unokája vezetik, akik megszólalásig hasonlítanak egymásra. Öröm volt rájuk nézni, annyira sugárzott róluk a szeretet, és a béke, ami egész házban is érezhető volt. Amint beléptem, megnyugodtam, és otthon éreztem magam. El sem akartam onnan jönni.
Mondtam is a főnökömnek, hogy direkt választotta-e nekem ki ezt a vendégházat, mert annyira cuki, hogy tényleg jól érzem magam, pedig általában tényleg nagyon várom, hogy mikor mehetek haza, nem is szeretek elvállalni olyan riportokat, amikhez utazni kell, hiába fizetnek érte több pénzt. Nem is csak, hogy utálom, de Bogyót soha nem hozhatom magammal, és szegényt szintén megviseli, ha másnál kell lennie, hiszen menhelyi kutyus. A főnököm azt mondta, hogy egy ismerőse készítette el a vendégház energetikai besorolását, és onnan tudnak a vendégházról. Nem tudtam, hogy mi pontosan az az energetikai besorolás, úgyhogy utánanéztem.

Az ingatlanokhoz kötelező energetikai tanúsítványt készíttettni, erre 2009 január 1.-től rendelet kötelez. Eszerint minden új építésű és közhasználatú épületről, beleértve az állami és az önkormányzati lakásokat is, kötelező egy ilyen tanúsítványt kiállítani. Az energiafelhasználás több mint 40 %-át az épületek fenntartására fordítják az ott élők, ezért különösen fontos az épületek energiatakarékossága. Gondoltam, amikor vendégház új tulajdonost kapott, előtte muszáj volt egy ilyen dokumentum kiállítása. Ráhibáztam, 2012. január 1-től minden eladó épületre, lakásra kötelező kiállítani egy ilyen energetikai tanúsítványt. Enélkül egy lakás sem adható el, sőt, nem is hirdethető.
Amúgy az eladásra szánt épület árát nem befolyásolja elviekben, viszont aki egy rosszabb állapotú, elavult rendszerű ingatlant vásárol, annak számolnia kell azzal, hogy a rezsi ott többe fog kerülni, mint egy korszerű, felújított épületben. Erre azért van szükség, mert bár a legtöbb dolog szemmel látható, a pontos mérések, melyeket képzett szakemberek, egészen pontosan mérnökök végeznek, olyan részletekre is fényt deríthetnek, amiket mi nem vennénk észre, mert nem vagyunk hozzáértők. Egy energetikai tanúsítvány célja elsősorban a vevők hiteles tájékoztatása az épület, lakás energetikai minőségéről, valamint a szükséges és végrehajtható felújítási javaslatokról, korszerűsítésekről, de egy felújítás után is érdemes megcsináltatni újra a friss adatok érdekében. További információkat az e-tanusitas.eu/energetikai-tanusitvany-arak linken találsz erről.

Szóval a kis kiruccanásom kifejezetten jól sikerült, ettől függetlenül még mindig nem szeretek elmenni az én kis korszerűen felújított, energiahatékony otthonomból.