Nagyon szeretem fenntartani azt a hagyományt, hogy családommal minden évben legalább egyszer elutazzak nyaralni. Ennek sajnos azonban gyakran anyagi problémák is gátat szabnak, és sokszor kénytelenek vagyunk, hogy egy váratlan nagyobb kiadás miatt lefújjuk a terveinket, és csak a rokonoknál tett látogatás legyen a legnagyobb kiruccanásunk az évben. Idén azonban pont nagyon szerencsések voltunk, végre nem jött semmi közbe, és egészen a Horvát tengerpartig el tudtunk jutni a gyerekekkel!

Persze, azért ez se volt zökkenőmentes: a szállásunk, szép szóval mondva, nem volt olyan előnyös. Ami a legjobban kiakasztott először, az az volt, hogy a férfi, akinek a lakására mentünk közölte, hogyha főzni akarunk, akkor még a gázpalackot is nekünk kell hozzá biztosítani. Persze tud ő is szerezni, de olyan irreális árat mondott egy egyszerű Pb gázpalackra, hogy nem hittem a fülemnek. Ezért aztán úgy egyeztünk meg, hogy mi kezdünk utánanézni a dolognak, és ha lehet, saját zsebből oldjuk meg a vásárlást és a gázpalack leszállítását.

Szerencsére olyan tűzhelye volt, ami fel tudja használni a palackban található Pb gázt, és tüzet lehet belőle csiszolni a gázrózsák köré, így azzal nem kellett foglalkoznunk – azt el se tudom képzelni, melyik barátomtól tudtam volna kölcsönkérni vagy honnan lehetne beszerezni. A palack így már eggyel könnyebb lépés volt, hisz csak rá kellett keresnünk a közelben lévő gázcsere telepekre, akik akár házhozszállítással is el tudták hozzánk juttatni azt, amit kértünk.

Ezt megtéve elég hamar meg is találtuk, amit keresünk, és megrendeltünk egy 11.5 kg-s palackot. Nagyon nehéz volt, de ha úgy néztük, kocsival vittük le, és árban ez volt a legjobb. Minekünk pedig ez volt a fő szempont, ugyanis a szállás mellett már nem sok mindent engedhettünk meg.

Amikor leérkeztünk, fel kellett még cipelni a lakásba, de onnantól szerencsére férjem már könnyen boldogult a beszereléssel: lecsavarta a sapkát, felhelyezte a reduktort, és már szinte azonnal meg is tudtuk gyújtani a Pb gázt, ami eljutott a tűzhelyig. Látszik, hogy igazi ezermester.

A hét egészen jól eltelt, annak viszont nem örültünk, hogy mivel nyilván a Pb gáz nagy része még megmaradt a palackban (egy ilyen adagnak több hónapra is elégnek kell lennie), tudtuk, hogy végig kell csinálni még egyszer az egész folyamatot, amíg hazavisszük. A szerencse azonban itt újra ránk mosolygott, és kiderült, hogy a házigazdánk se annyira mogorva alak, mint aminek addig megismertük.

Utolsó nap találkoztunk vele először személyesen, és akkor látta meg azt is, hogy tényleg a Pb gázpalackos megoldást választottuk a főzésre, és saját magunknak megoldottuk a beszerzést. Mikor megkérdezte, mennyibe került, és elmondtuk, kicsit felhúzta a szemöldökét, és bevallotta, hogy amikor Ő olyan magas árat mondott a Pb gázra, akkor azt azért tette, mert ahonnan ő szerzi be, az tényleg olyan áron is adja. Mi elmondtuk, hogy hol találtuk a sajátunkat, de nyilván egy magyar cég neki nem sokat tudott segíteni.

Ellenben nagy szerencsénkre azt mondta, szívesen megvásárolja tőlünk a berendezést, hogy ne kelljen hazavinnünk. Ez nekünk nagyon jól jött, hisz nem akartuk hurcolni, de még csak fel se tudtuk volna hogyan használni, hogyha tényleg elvisszük magunkkal – valószínűleg ott is ismerőst kerestünk volna, akinek van Pb gázzal működő fűtése vagy tűzhelye, de féltünk, hogy nehezen találnánk ilyet.

Végül így teljesen ingyen oldottuk meg a Pb gázpalack problémáját, hisz visszakaptuk az árat, és ráadásul még egy olyan jó véget is megismertünk, akik bármikor tudnak mostantól nekünk segíteni, ha hasonló problémánk akadna.