Elindultunk nyaralni, de már az indulás pillanatában tudtam, hogy baj lesz. Nem bíztam az autómban, mert már régóta nem jó vele valami, és féltem is, hogy a probléma pont akkor fog kicsúcsosodni, mikor elindulunk nyaralni, de jellemzően mindent az utolsó pillanatra hagyok, mint ahogyan ezt is az utolsó pillanatra hagytam, és persze be is ütött a krach. Bepakoltunk, elindultunk, majd 3 kilométer után megállt, és nem ment tovább.

Nagyjából sejtettem mi a baj, de mivel csak hobbiszerelő vagyok, nem mertem volna rá a fejemet tenni, kénytelen voltam kérni segítséget. Álltunk a forgalom kellős közepén, felpakolva, felspannolva, és vártuk, hogy megérkezzen az autószerelő cimborám. Jó fej volt, s nem váratott sokáig, hamar megérkezett. Elkezdtük megfejteni, hogy vajon mi lehet a baj. Nem egyszerű dolog az út szélén kitalálni, hogy egy autó miért nem megy, ráadásul a tudat, hogy nyaralni indulunk, és mi van, ha ugyan megtaláljuk a hibát, de megint leáll út közben, végig ott motoszkál az ember fejében.

Végül arra jutottunk, hogy mindenki jobban jár, ha nem ezzel az autóval vágunk neki a nyaralásnak a fent említett okokból. Nagyon rendes volt és felajánlotta, hogy vigyük el az ő autóját, ő pedig mire hazajövünk, megjavítja a miénket. Annyira kedves gesztus volt ez tőle, hogy majdnem meghatódtam, pedig nem szokásom. De olyan nagy kő esett le s vállamról, mert az asszony már hetek óta nyüsztetett, hogy csináltassam már meg a kocsit, és persze én vagyok a hibás, hogy nem tettem, nagyon jól tudom, de ha most emiatt nem tudtunk volna elmenni, akkor azt életem végéig hallgattam volna. Ettől mentett most meg a barátom a kedves felajánlásával.

Még oda se értünk szinte, de már csörgött a telefonom, mert hívott a fejleményekkel. Mondta, hogy már ott helyben kiderítette, mi a baja, és mivel közel volt az autósbolt, ahol vásárolni szokott, be is szerezte hozzá az alkatrészeket. Ha minden jól megy másnapra készen is lesz, de azért átnézi alaposan, hogy nehogy legyen más baja is. Ha most egy hétig ott ál úgyis, legalább mire visszamegyünk, legyen minden jó rajta. A járgány, amit kölcsön adott szuper autó volt. Nagyon jó vezetési élményt adott és nem fogyasztott sokat, viszont nagy volt a hely benne, és kényelmesen elfértünk.

Most erősen azon gondolkozom, hogy lecserélem én is egy ilyenre az autónkat. Már meguntam, hogy folyton csak öntöm bele a pénzt, és mégis állandóan baja van. Hiába néz ki jól és vagány, ha a garázsban áll és nem megy. Meg kell komolyodni és meg kell értenem vére, hogy az autó használati eszköz és olyanra van szükségem, ami nem hagy cserben, hanem mindig elvisz mindenhova, ha szeretném, mert az a dolga.

Szóval, ha hazaértünk, fel fogom dobni a netre a kocsit, és eladom, vagy elcserélem. Szerintem az asszony is örülni fog ennek a döntésnek, még akkor is, ha többe kerül az új egy kicsit, mint amennyit a régiért kapunk, csak jó legyen már végre, ne legyen vele ennyi baj. Én pedig annak fogok örülni, ha nem kell tőle folyton azt hallgatnom, hogy miért ilyen kocsit vettem és miért nem lehet ezt már lecserélni.

De addig is, míg hazaérünk, nem gondolunk erre, hanem igyekszünk élvezni a nyaralást. Már jó régen nem voltunk, és jó lenne, ha ez jól sikerülne. Azért biztosan nem kell izgulnunk, hogy ez a szuper kölcsönautó cserben hagy, mert az biztosan nem fordulhat elő, viszont a fél szemem mindig rajta van, mert ha valami baja történik, akkor nem lesz bátorságom a barátom elé állni. Mert ekkora szívességet nekem még sosem tett senki, és szeretném, ha mással nem is tudom, legalább azzal meghálálni, hogy nem élek a jóindulatával vissza. Éljenek az ember igazi, jó barátai!