A múlt évben nyaralni készültünk a gyerekekkel. A kedvenc helyünkre mentünk, az országon belül vidékre, még Bencével, a férjemmel leltünk rá az erdőszéli vendégházra.
Azóta évente egyszer-kétszer visszatérünk, kikapcsolódunk egy kicsit a városi nyüzsgésből. Amióta megvannak, a gyerekeket is magunkkal visszük.
A szálláshoz tartozik egy játszótér is, így ha nem az erdőben csatangolunk, vagy Bencével valamelyikünk egy kis nyugira vágyik, a másikunk csak leviszi játszani a gyerekeket.
Nem sokkal az indulás előtt, amikor már minden kelléket beszereztem, a szúnyogriasztótól az esőkabátokon át, rájöttem, hogy mindenkiről gondoskodtam, saját magamon kívül: ugyanis nincs pulóverem. Ijedtemben feltúrtam mindent, de csak néhány szakadt, ezer éves darabot találtam a szekrény alján. Hát ez nem sok… Mondjuk, kiránduláshoz megfelelnek, pulcsim, így be is raktam az egyiket. De rendes kinézetű, például egy vacsorához felvehető pulóver még mindig hiányzott. Elkezdtem gondolkodni, és rájöttem, hogy már évek óta nem is viseltem tisztességes pulóvert, a blézer vagy kabát mindig elég volt.
Persze aznap már nem volt mit tenni, viszont másnap elpanaszoltam a munkahelyemen az egyik kolleganőmnek a problémát. Mondtam neki, hogy az elkövetkezendő pár napban biztosan nem fogok tudni vásárolgatni. Ő javasolta, hogy nézzek meg egy női pulóver webáruházat, hátha találok valamit, ami még időben meg is érkezik.
Ebédszünetben aztán rá is néztem a honlapra, és hirtelen nagyon sajnálni kezdtem, hogy nem is tudtam korábban a női pulóver webáruházak létezéséről. Pedig hogy megkönnyítette volna az életem!
Mindegy, ami késik, nem múlik. Megrendeltem gyorsan 2 pulóvert is, és bíztam benne, hogy még a nyaralás előtt megérkeznek. Katinak, a kolleganőmnek meg nagyon megköszöntem a tanácsot. Ő azt mondta, nem szeret üzletben vásárolni, így majdnem minden cuccát az interneten szerzi be.
Meg is jegyeztem neki, hogy a ruha, amit épp visel, szintén fönt van a honlapon. Vigyorgott, mondta, hogy lebukott.
Az elkövetkezendő pár nap, némi izgalommal telt. Semmiképpen nem szerettem volna valami blézerre fanyalodni, Bence azt mondta, ne aggódjak, ha nem érkeznek meg a pulóverek, akkor majd odafele menet megállunk egy boltnál, és beszaladok egy pulcsiért.
Azt válaszoltam neki, hogy ismerhetne már annyira, hogy tudja rólam, nálam a ruhavásárlás nem annyi, hogy beszaladok egy cuccért. Azt ő meg tudja csinálni, bámulatos, hogy akár 3 perc alatt be tud magának szerezni egy teljes szett ruhát. Én meg néha napokig, vagy hetekig kutatok az egy megfelelő darab után.
A pulóverrel is hasonlóan történt, a webáruházban megtaláltam azt a 2 fazont, ami megtetszett, innentől kezdve már azokat vártam, nem is akartam mást venni.
Másrészt a gyerekekkel ruhát vásárolni szinte lehetetlen. Matyi utálja a ruhaboltokat, és ennek megfelelően is viselkedik. Szerencsére nem kell sokszor betérnünk, mert 4 évesen az ember a ruhái nagy részét még örökli.
Hanna imádja a ruhákat, viszont minden egyes darabot föl szeretne próbálni, ami elég macerás, pláne ha éppen egy melltartót néz ki magának…
Szóval már a legrosszabbra kezdtünk készülni Bencével, ahogyan a mondás is tartja: reméld a legjobbakat, készülj a legrosszabbra.
Végül is szerencsére mázlim volt. Az indulás előtt egy nappal nekem még mindenképpen be kellett mennem a munkahelyemre, így Bence vett ki szabadságot, és otthon volt a gyerekekkel.
Aznap délelőtt jött meg a csomag. Szerencsére a drága férjem rögtön fölhívott, hogy nem kell tovább aggódnom, minden rendben lesz, megérkezett a két pulóver.
Nekem is hatalmas kő gördült le a szívemről, tudtam, hogy innentől kezdve már nem lesz gond.
Nem is lett. A pulóverek mérete tökéletes volt, a nyaralás pedig aligha sikerülhetett volna jobban.
A kis vendégház olyan volt, mint mindig, az időjárás ragyogó volt, olyannyira, hogy két nap fürdőzést is beiktattunk a nagy melegben, és még Hannát is sikerült beimádkozni a vízbe.
Én meg azóta is rendszeresen rendelek a női pulóver webáruházból, végre újra hordok pulcsit!