Minden évben nyaralni megyünk a családdal, idén sem volt ez másképpen. Nem szeretek messzire menni, mert három gyerekkel elindulni maga a horror. Már ettem egy kombi autót, és az asszony felhatalmazást kapott, hogy addig pakolhat, míg csurig tele nincs minden, használjuk csak ki az utolsó köbcentimétert is, ennek ellenére minden évben otthon marad valami. És persze mindig olyan dolog marad otthon, amit otthon karton számra áll, vagy, amiből ott a helyszínen nem tudunk venni.
Idén például otthon maradt a gyerek kedvenc játéka, többek között. Na, apa legyen a talpán, aki a sikítva üvöltő kislányának elmagyarázza, hogy a kedvenc kis szőrmókja jelenleg 300 kilométerre van, és nem fogja látni egyhamar, mert apa ezért nem autókázik egy fél napot. Próbálkoztam azzal, hogy veszek neki másikat, tulajdonképpen a fél város összevásároltam, de nem tudtam pótolni sehogy se. Napokba telt, mire lenyugodott, addig ment az üvöltés.
Aztán otthon maradt, még pár apróság, ami pótolható, mint például a labda, a fürdő matrac, az asszonynak kellet egy bikini felsőt vennem, és nekem otthon maradt a sapkám, ami nélkül tuti, hogy napszúrást kapok az első napon, szóval ezeket mind kénytelenek voltunk megvenni. Ezt játsszuk majdnem minden évben, és otthon már olyan raktárkészletünk van felesleges nyaralási kellékekből, hogy lassan mi is nyithatnánk egy ilyen boltot. Csak azt nem tudom, hogy mivel van tele az egész autó, de annyira, hogy a gyerekek ölében is táskák vannak minden évben.
Idén a csúcs, amin már én is majdnem kiakadtam, az az volt, hogy otthon maradt a vitamin. Na, hát én azt gondoltam, hogy vitamin nélkül az ember elvan egy hétig minden gond nélkül, de a feleségem tökéletesen ellenkezőképpen gondolja ezt az egészet. Szerinte a gyermekeink hiánybetegségek garmadában fognak keserű kínok között elhalálozni, ha nem kapják meg minden nap a szokásos vitaminjukat.
Próbáltam türelmes lenni, és megértetni vele, hogy semmi, de semmi bajunk nem lesz, de nem értette meg. Egyre csak ecsetelgette nekem, hogy mi történik, ha az ember szervezetében nincsen C-vitamin, és így tovább az összes vitaminfélével. Mielőtt kiborultam volna teljesen, mérlegeltem, hogy minden évben egyszer nyaralunk, nem fogom végigveszekedni az egészet, ha már a gyerek úgy is sír a plüss izéje miatt, szóval mondtam, hogy ne aggódjon, szerzek vitamint.
Kiadta parancsba, hogy csak egy féle lehet, mert annak a felszívódása folyamatos, és már egy napja nem szedtük, és nehogy vitaminsokkot kapjon a szervezetünk, szóval csak Eurovit Multilongot vehetek. Van olyan egyáltalán, hogy vitaminsokk? Szerintem nincsen, de jó szokásomhoz híven nem vitáztam, elmentem a gyógyszertárba.
Természetesen – nem is számítottam másra – ez a fajta vitamin nem volt fellelhető a patikában, és sehol máshol a környéken sem. Tudtam, hogy nem mehetek vissza kész tervek nélkül, mert ez a nő engem reggelire megesz. Beírtam a keresőbe, hogy eurovit multilong, és böngészni kezdtem.
Óriási szerencsémre léteznek online gyógyszertárak, ahonnan gyógyszereket lehet rendelni. Nekem fogalmam sem volt, hogy van ilyen, de mikor megláttam, nagyon megkönnyebbültem. 1 nap a szállítási idő az országon belül bárhova, és ha 10 000 Ft felett rendelek, a kiszállítás ingyenes. Már minden mindegy alapon nekiveselkedtem, és megrendeltem. Úgy mentem vissza, hogy megmondtam, holnapra meglesz a vitamin, így nem volt ordítás, csak egy kis nyugtalanság, és az még a tűréshatáron belül maradt.
Másnap szerencsére meg is érkezett a futár a kis csomaggal, és helyreállt a családi béke. Mindenki kapott egy adag vitamint, és megkezdődhetett a nyaralás végre. Szépen eltelt, és bár megint elköltöttünk feleslegesen egy vagyont, ennek ellenére jó, hogy kiderült, hogy nem kell többet gyógyszertárban sorban állnom, mert az online patika megspórolja nekem. Bár azt is el tudom képzelni, hogy annyi vitamin van otthon felhalmozva, hogy az egész fejlődő világot elláthatnánk vele.
Szeretem, hogy ilyen gondos a feleségem, de néha kicsit túlzásokba esik, ha nem figyelek oda rá. Mint amikor az óvodai ünnepségre gyártott sütiket, és mikor hazamentem, nem tudtam leülni se, mert az egész házat telepakolta süteménnyel, mondván, hogy nem csak az a fontos, hogy sok féle legyen, hanem, hogy mindenki tudjon hazavinni is belőle… de ez már egy másik történet.