Én sajnos olyan ember vagyok, aki szeret halogatni. Ha kitalálok valamit, valami jó ötletet, akkor tuti, hogy még hetekig rágódok rajta, hogy mi legyen, megtegyem-e, vagy ne, és csak utána szánom el magam. Ebből kifolyólag sokszor volt már hasznom, amiért nem kapkodtam, és elkerültem esetleges hibákat, de olyan is volt már, hogy lecsúsztam valamiről, amiről nem szerettem volna.

Mióta új barátnőm van, azóta ez egy kicsit megváltozott. A barátnők mindig megváltoztatják a dolgokat. Ő olyan, hogy ha kitalál valamit, akkor azt azonnal meg akarja tenni. Ha én azt mondom, gondoljuk át, többnyire csak legyint rám egy jó nagyot, aztán már intézkedik is. Persze utólag én sem bánom meg soha, de eleinte nehéz megbirkózni a hirtelen döntésekkel.

Gondolom ez jellem kérdése. Én ilyen jellem vagyok, és mivel az ellentétek ugye vonzzák egymást, a barátnőm meg nyilván totál az ellentétem.

Például ha el akarunk menni utazni, én mindig óvatosan tervezgetek, hogy ki fogok-e jönni a pénzemből, hogy biztos jó legyen a szállás, hogy hogy jutunk el oda, meg ilyen egyéb marhaságok, amikkel el lehet húzni az időt.

Voltam már nagyon rossz szálláson, és akkor történetesen nagyon hirtelen foglaltunk. Gondolom emiatt is van ilyen rossz érzésem a gyorsan ütemezett nyaralások miatt.

De a mostani barátnőm mindezt felülírja, teljesen. Gyökerestül megpróbálja kiirtani az aggodalmat belőlem, hogy a csírája se maradjon meg. Ez azt hiszem, teljességgel kizárt, hogy megvalósuljon, de az biztos, hogy a határozottságával képes olyan helyzetbe hozni, ahonnan már nem visszakozhatok. Ügyes taktika, nem? Az aggodalomtól megvonni a legitimitást. Minek aggódni, hiszen már le van foglalva, már úgyis muszáj menni, már kár gondolkozni ezen, majd lesz valahogy.

A legutóbbi nyaralásunkat is így rendezte le, sunyiban, gyorsan. Épp a kedvenc motorosboltunkban, a Shox-ban voltunk, ahová gyakran jár, mert szereti a motoros ruházatokat, meg az ajándéktárgyakat. Igazi nő.

Amikor megismertem is épp motorral volt, és mondta, hogy megy új motoros csizmát vásárolni, mert a kedvenc boltjában mindig vannak akciók, és csinos női csizmák is. Azt is valószínűleg hirtelen döntötte el, új motoros cuccokat is mindig gyors elhatározással vesz magának.

Szóval legutóbb, mikor a motorosboltban voltunk, felvetette, hogy miért nem utazunk el valahova tél vége felé, mert ilyenkor biztos olcsóbbak a szállások, hiszen úgyis mindenki nyáron akar menni ezekre a helyekre. Én persze szokásos módon húztam a szám, nekiálltam fejben számolgatni a szabadnapjaimat, a spórolt pénzemet, és kitérő választ adtam. Mondtam neki, hogy persze, tök jó ötlet, de majd otthon, nyugodt körülmények között beszéljük meg ezt, ne kapkodjuk el. Ő meg, ravasz, nagyon ravasz módon még higgadtan bele is egyezett. Megnyugtatott, hogy majd akkor még ezt tárgyaljuk ki otthon.

Még egy ideig ott voltunk a boltban, mert ott órákat el lehet tölteni annyira széles a kínálat. Közben azt vettem észre, hogy a barátnőm el-elmarad tőlem, és a telefonjával babrál.

Azt hiszem, innentől kitalálhatjátok, mit csinált. Lefoglalta a szállást, szó nélkül. Röhögve, egy hatalmas cuppanós puszi kíséretében közölte, hogy na, emiatt sem kell már aggódnom, a szállás le van foglalva.

Hát én ugye elkezdtem verejtékezni, kicsit a vérnyomásom is felment, hogy már megint beleugrunk egy ilyen átgondolatlan dologba, de őt ez nem foglalkoztatta. Csak élvezte, hogy már megint sikerült kijátszania az aggályaimat.

Ezután még egy hirtelen ötlettől vezérelve újabb dolgot vett a motorjához, mert ha valaki, akkor ő nem halogatja a dolgokat.

Úgy látszik, ezek a szállásfoglalások valahogy mindig összekapcsolódnak a motorozással.

Épp az előbb fejeztem be a pakolást. Holnap indulunk a szállásra. Motorral persze. Kissé még izgulok, vajon minden rendben lesz-e. Barátnőm még be sem pakolt. Majd reggel, azt mondta. Minek idegeskedni, meg problémázni? Az előbb ezt kérdezte.

Néha hajlamos vagyok elhinni, hogy neki van igaza. Bár még ezt is át kell gondolnom. Lehet, hogy még sincs.